a nem 5ftos túrának köszönhetően hárman gondoltuk úgy,hogy feltétlen szeretnénk látni mire számítsunk a jövőben..sajnos munkaügyi meg egyéb problémák miatt az első,bolgárok elleni meccset ki kellett hagynunk,így csak a másik két meccsre terveztük a lemenetelt,azt legmerészebb álmainkban sem gondoltuk,hogy a 3. meccsnek már nem lesz tétje!!!nade erről később..

déli szekciónk a gyakran józan tanksofőrrel meg a hírhedt "sárvári kisebbséget a diszkóban kordonnal elszeparáló" sráccal egyetemben a délelőtti órákban ért Óvárra,egy kis nosztaliakörút nameg értem is beugrodtak aztán irány is a Felvidék!a korántsem tiszteletre méltó Rajkán (a város vezetése nem sokat tanult 1920ból) még bevártuk Mussolini barátunkat aki utánunk hozta az otthon felejtett kellékeket,sajnos egyenlőre még nem úgy ahogy kéne de akadály nélkül haladtunk Pozsonyon keresztül Malackán át,ahol valami eszeveszett nagy komcsi emlékmű éktelenkedik ma is a város főterén,meg feltűnően gyakran van kitáblázva a "Krematórium"

a tank sofőrje,mert kedvence nameg hogy fölényesen megmutathassa a cseh pór népeknek :))) EDDÁT!?!? bömböltetett többszáz kilóméteren keresztül,ami még nagyobb baj hogy csak egy kazija volt,amit akaratunkon kívűl a második úton már kívűlről vágtunk a "Keselyű még éééééééééél"-el + a "hó és hideg,de a szándééééék MELEEEEEEEEG,a szeretet asztalánál,ott ülünk MINdAANNNYYIIIIIAN' hangzású nótákkal az élen...a cseh rádióban bömbölve ezek után felüdülőleg hatott a két utas számára Karel Gott örökzöldje meg a helyi Tankcsapda slágerei

a spanyolok elleni meccs Pribramban volt esedékes másnap így volt egy napunk Prágában diákszállásunk elfoglaltával egy kis időt elverni...szobatársunk is akadt,akit próbáltunk tippelgetni a baszott nagy utazó táskából meg az ausztrál nemzeti színű papucsból kitalálni hogy mennyire lehet kicsi,dagadt vagy épp ronda a csaj és mennyi sör kéne hogy ne foglalkozzunk a körülményekkel...pénzváltás,helyi hamburgernek álcázott kutyahús meg az ennél már klasszisokkal jobb sör vételezése után nem bírtunk kíváncsiságunkkal és visszatértünk megnézni vajon ki lehet,legnagyobb elképedésünkre egy 45-50!!! körüli mammi volt az és mivel mindennel számoltunk csak ezzel nem,bánatunkat a szálló bárjában próbáltuk felüdíteni majd átugrottunk a belváros felé eső legelső kripóba úgymond "elindulván várost nézni"

mondanom sem kell hogy tovább nem jutottunk ugyanis másodszori hatalmas elképedésünkre a sörárakat méregetve megszólalt hatalmas vigyorral az arcán a MAGYAR pultos arc!!! hogy "a Pilzeni 35 korona a Gambliner meg 25 srácok "!így legyen lottó ötösünk...a bejáratot egyébként egy Piton őrizte amivel együtt így már egészen mesébe illő a sztori
,újdonsült barátunkkal hosszasan eliszogattunk,a helyi specialitást (Bozkov) nem hagyva figyelmen kívűl majd visszaugrottunk a szálló bárjába ami így estére megtelt hasonló turista arcokkal,pár angol srácot emlékeztettük csocsóban hogy az nem elég hogy ők találták ki a focit,a 6:3 az 6:3 marad...gyors revansot vett a James nevű arc sörivásban a mi bajnokunkon valami eszméletlen max 2 másodperces olimpiai rekorddal!így 1:1el indultunk velük a város irányába az ő megfogalmazásukban "strip bar"t keresni...rosszabbul el se sülhetett volna a dolog,mert az első hely ahova bepottyantunk enyhén szólva nem volt a kitételeknek megfelelő...sörünket kirendelve épp sztorizgattunk egymás közt,valahogy épp a pesti buzifelvonulás szarrá verése került szóba amin nagyokat röhögcsélve kicsit mintha megfagyott volna a levegő a heység többi részében...nos miután felfedeztük hol is vagyunk a sörbajnok tettes aki bevezetett minket gyors elindított egy ivós játékot aztán menekülőre fogtuk a "művész" bárból,aminek pultfalát egyébként egy szvasztika  díszített..egy standard kripó köre után a hosszú út fáradalmaitól + már eléggé harcképtelenné ittuk magunkat jobbnak láttuk visszatérni szállásunkra...

a Bozkovoknak köszönhetően borzalmas délelőttre ébredtünk ami csak valahol a második vendéglátóban jött helyre immár Pribramban,ahol minden második ház bányászmúzeum,egyre több magyar arcba kezdtünk botlani néhányukkal megittunk 1-1 sört,majd a meccs előtt nem sokkal már CSAK magyarokkal voltak tele a pizzériák,bárok,sörözők,kizárólag a pultosok látszottak zavartnak akik nem számítottak ekkora vendégseregre :D...eddigre szerintem végigértünk a helyi sörök választékán,így elmondhatjuk hogy az ország legjavát láttuk :)

a meccsre kiérve mintha csak valami hazaira érkeztünk volna,gyűlt a szittya fergeteg...általános felháborodásra itt nem szolgáltak sörrel,bár igazából eddigre közülünk ez már csak a mi bajnokunkat zavarta (vissza is fordult utánpótlásért míg mi kipakolásztunk :D)

sajnos nem sokan vetemedtek szurkolásba,így egy 20-30 fős maggal együtt igyekeztünk meccshangulatot varázsolni javarészt fehérvári és egyéb más kollegákkal,szerencsére a gyönyörű játéknak meg a noszogatásoknak köszönhetően azért néha bekapcsolódott az egész párszázas-párezres lelátó is...a srácok mindenüket beleadták a meccsbe,aminek tanítani való foci lett az eredménye a papíron végső esélyesnek kikiáltott EB győztes utánpótlása ellen!fölényünket sikerült is egy kapushibát követően előnyre váltani óriási ünnepélyt költöztetve a pribrami stadionba!a fél lelátó egymás nyakában ugrálva dicsőitette a magyar focistákat,akik végül egy nehéz utolsó 10 percnek (Gulácsi 3 ajtó-ablak helyzetet fogott,valami emberfeletti módon) voltak még kitéve,de a végén mégis nekünk maradt ok az örömre!óráknak tűnő tapsvihar és a srácok köszönetét követően a stadion újra a magyar himnusztól zengett,amire az eddigre öltőzőbe elindult játékosok is visszajöttek!bravó srácok!csak így tovább!

mivel a német meccsnek ezek után már nem volt tétje!!!ezért úgy döntöttünk hogy másnap hazaindulunk és majd az elődöntőre jövünk inkább vissza!megtisztelő volt ott lenni ezen a találkozón és reméljük pár év múlva elmondhatjuk magunkról hogy ott voltunk amikor feltámadt a magyar futball!az érzete legalább is mindenképp okot ad rá hogy ebben higgyünk,rendületlenül!(bájdövéj rendületlenül...egy diósgyőri kollega acélsisakos figurát ábrázoló nagy-Magyarországos  "Hazádnak,rendületlenül" drapiját levetették a félidőben a helyi jardok,valószínűleg azt hihették a németeket hozta vissza a srác pedig erről szó sem volt,nade majd ha újra a szomszédaink lesznek talán jobban megtanulnak magyarul is)

az éjszakát egy puccos hotelban bekkeltük ki miután méltán megünnepeltük a városban maradt magyarokkal egyetemben a nem mindennapi sikert!a hazafelé út eseménytelenül telt,leszámítva a pár órát amit akaratlanul a cseh hegyeken át küzdöttünk abban a reményben hogy ebben az irányban gyorsabban rátérünk a Brno-i autópályára mint Prága felé,de sajnos a GPS a magasság-különbségekről elfelejtett tájékoztatni minket :)

folyt.köv.